Tolltisztítás érdekesség-novella
Kering, perdül, fordul a pihe, nézem a kukucskálón, milyen frissen fickándozik, nem akarom elhinni, hogy akár nyolcvanéves is lehet, nem néztem volna ki belőle. Tollban nem vagyok jártas, Babi azonban felvilágosít, hogy a kor nem számít. Megnyugodva hallom, bár magam gyűrött kis párnákat vackolok a fejem alá odahaza, nekem úgy kényelmes, de ebből látszik, hogy nem vagyok rendes ember. Mert a rendesek tollpárnán alszanak, amelyet időről-időre, mondjuk öt évenként, de hamarabb is-ajánlatos átmosni. Mondom tolltanban nem vagyok jártas, ezért tágra nyílt fülekkel hallgatom a sok érdekes információt. Azt, hogy sok helyen nem csak libatollal, de kacsatollal, sőt csirketollal is tömnek, eléggé el nem ítélhető módon paplant, párnát, dunyhát, ám az szúr. Egyedül a libatoll rugalmas, felveszi a fej formáját, alásimul. Sorolnak befele az ajtón, le a lépcsőn a kuncsaftok, egy úr két kispárnát hoz, ráér délutánra, majd a neje jön érte,ő csak lehozta, hogy levegye a felesége válláról a terhet. Szinre lép Márta néni, három párnát hoz, egy nagyot, két kicsit, a férje szeret ágyban szeret olvasni, most nyűgös. Amig Babi a tollát tisztítja, Márta néni az amerikai elnökválasztással kapcsolatos gondolatait osztja meg a jelenlévőkkel. A párnák előbb készülnek el, mintsem a diskurzus befejeződne, ám Márta néni a dagadó párnákkal a Csaba utca felé indul. De még hátraszól, nem is nekem mondja, csak magának:
- Azért az olyan megnyugtató, hogy ha az ember ugyanarra a párnára hajtja le a fejét, amire a nagyanyja. |
|